Bevallom, a Prey eredeti, első debütálása olyan régen volt, hogy már nem is emlékszem rá, leszámítva a „Don’t fear the reaper” alájátszásával történő kis kocsmai jelenetet. Szerencsére azonban, mivel a Prey-reboot (vagy most minek hívjuk?) távolról sem áll rokonságban az előddel, és ez egyáltalán nem gond. A nevéhez hűen egyórás demóból bőven kiderül, hogy mire számíthatunk május 5-én.

Főhősünk, M. Yu – akinek neméről a játék elején mi dönthetünk – egy, az űrben állomásozó nagyvállalat újdonsült munkatársa. Az első nap persze nem sikerül túl jól, mint ahogy az összes többi sem fog, s pillanatokon belül egy idegen életformákkal teli, túlélésért folytatott harcban találjuk magunkat. No de ha ez nem lenne elég, akkor nevesített idegeneink, a mimicek képesek átvenni bármilyen tereptárgy fizikai jellemzőjét, így sosem érezhetjük magunkat biztonságban. Magyarul: vigyázz, mit fogsz meg, vagy mire ülsz le, egy ártalmatlan kávésbögre is életveszélyes csapda lehet.

Nem segít a dolgon az sem – szerencsére –, hogy nem scriptelt jelenetekről beszélünk, ugyanis a mimicek tényleg bármikor átalakulhatnak: ha veszélyt éreznek, vagy úgy ítélik, nem bírnak el velünk, akkor menekülőre fogják, és gyorsan beolvadnak a környezetükbe, hogy mi aztán pattanásig feszült idegekkel vadásszunk rájuk. Ugyanakkor küzdeni nem kötelező, a játékban a „szégyen a futás, de hasznos” elv is remekül működik, és a program fel is hívja rá a figyelmünk, hogy bizony, jobban járunk néha, ha nem izommal, hanem aggyal gondolkodunk, és kikerüljük az erősebb ellenfeleket.

Ha hasonlítanom kellene az első óra alapján a játékot valamihez, akkor a Bioshock-sorozat első része az, ami eszembe jutna, keverve egy kis Dead Space-élménnyel. Rengeteg dologgal léphetünk interakcióba – erre szükség is lesz, ugyanis a mimicek fenyegető veszélyét ez teljesíti ki igazán –, a feszültség- és a horrorelemek épp olyan arányban vannak jelen, hogy a félősebbek is bátran játszhassanak, és a történet is kellően izgalmasnak ígérkezik a kezdetek alapján.

A játékban azért még vannak bugok, amelyek valószínűleg elő fognak a teljes játékban is fordulni, de ezek egyike sem élményt romboló dolog, valószínűleg majd néhány patch helyre teszi őket. Ami azonban számomra kicsit zavaró volt, hogy nem lehet a fegyverekkel pontosan „vállhoz emelve” célozni, mivel az L2 gomb más szerepet tölt be, illetve ha van játék, amit erősen PC-re ajánlanék, akkor – szintén a célzás miatt – a Prey az lenne. Félreértés ne essék, nincs nagy gond a konzolos verziókkal sem, de az ellenfelek gyorsaságát nehéz kontrollerrel lekövetni. Ezenkívül a kicsit futurisztikus zene se jött be annyira a fülemnek, s néha nekem tönkre vágta a feszültséget, amikor hamarabb tudtam meg a zene változásából, hogy baj lesz, mint hogy maga a veszély felbukkant volna.

Mivel sajnos a PC-sek kimaradnak valamilyen fura ok miatt a demó változatból, és a sajtó se fog tesztpéldányt kapni a megjelenés előtt, ezért ha nem tudod eldönteni, hogy megvedd-e a játékot, akkor néhány játékmenet-videó talán segíthet a döntésben. Mindenesetre, ha a Bioshock– és Dead Space-játékok bejöttek, ebben se fogsz csalódni. A konzoltulajdonosoknak meg nem tudok mást mondani, mint hogy bátran töltsék le a próbaváltozatot, s döntsenek az alapján.

Hozzászólások

hozzászólás