Power Rangers – filmkritika
7 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
It’s morphin time!
A Power Rangers gyerekkorom egyik kedvenc sorozata volt, mindig rettentően lelkes lettem, amikor adták a tévében, és a mostani filmnél kiderült, hogy még mindig ugyanígy érzek. Amikor kiderült, hogy Hollywood egy remake-et készít, valahogy nem bíztam benne, hogy jó lehet a végeredmény. Viszont az első előzetes láttán elkapott a hype- és nosztalgiavonat, és nem is volt megállás egészen a stáblista végéig. Ki merem jelenteni, hogy a Power Rangers az idei év egyik meglepetésfilmje!
A történettől nem kell csodát várni: Jason, Kimberly, Bill, Trini és Zack, öt átlagos tinédzser, akiket hétköznapi dolgok foglalkoztatnak. Alig ismerik egymást, ám a sorsuk végzetszerűen összefonódik. Egy nap tiltott területre tévednek, ahol különleges erővel rendelkező érmékre bukkannak. Olyan természetfeletti képességekre tesznek szert, amiről álmodni sem mertek: egyik pillanatról a másikra szuperhősökké válnak. Miközben az öt fiatal harcos mentoruk, Zordon (Bryan Cranston) segítségével azt tanulja, hogyan tartsa kordában a bennük lakozó erőt, a végtelenül kegyetlen Rita Repulsa (Elizabeth Banks) csatlósaival feltűnik a színen: el akarják pusztítani Angel Grove városát. A srácoknak össze kell fogniuk, hogy mint a Power Rangers légiója, együtt nézzenek szembe a világuralomra törő gonosz hatalommal.
Egyből a karakterekkel kezdenék, akik a sorozatokban túl tökéletesek voltak, mindig vidámak, túl jól működtek együtt, idilli volt minden. Itt viszont egy reálisabb megközelítést kapunk, mind az öt tinédzsernek vannak problémái, hibáznak, és nehezen dolgoznak össze, de ahogy halad előre a film, úgy kovácsolódnak egy csapattá, és ezt nagyon jól be is mutatják. Egyre jobban megismerik egymást, és kezd kialakulni az egymás iránti bizalom, így szeretjük meg őket, mert mindegyikük valamiért szerethető.
Zordonról sokat nem kell beszélnem, ő a beszélőfal, de a sorozattal szemben nem igazán azt a tökéletes mentort alakítja, akit megszoktunk. Alpha ment át a legnagyobb átalakuláson, legalábbis külsőleg. Első látásra kifejezetten furcsa kis android lett, de a szerepe és a stílusa nem változott, még mindig a csapat legnagyobb segítője. Jöhet Rita, aki annyira jól meg lett alkotva, hogy minden perce a vásznon kincs, és az előadása, amit tart megmosolyogtató, bár van, amikor horrorfilmbe illően viselkedik, de hozza azt, amit a sorozatban is láttunk. Igaz, itt nagyobb pusztítást végez, de a vége ugyanaz lesz, és a végső csattanónál igazán felnevet az ember.
Látható, hogy próbáltam komolyan venni a kritikát, de Ritánál elkezdtem humorról beszélni, ami nem véletlen. A film is ilyen, komor és komoly néhány helyen, de a legtöbb esetben ezt félredobja, és nem veszi magát komolyan, ami nagyon jó! A helyén kezeli magát, nem akarja többnek mutatni magát, mint ami, és emiatt lesz egy igazán szerethető film, és az egyik legjobb remake, amit mostanában láttam. Tudták, hogy mi az alapja, és csak annyit változtattak rajta, amennyit kellett.
De ha már változtatások, akkor át is térhetünk a látványra, ami igazán ütős lett. Az elején még nem szalad el a ló a filmmel, finoman adagol mindent, a páncélokat is csak később láthatjuk (amelyek nem mellékesen ÁLLATUL néznek ki!). Viszont amikor elérkezik a végső csata, és előkerülnek a zordok, akkor minden robban, dől össze, megkapjuk azt, amit vártunk, de még ezt sem éreztem túl soknak, hanem pont elegendőnek és kellően látványosnak.
Csak hogy egy karaktert idézzek, mielőtt a zenei részre áttérnék: „AYAYAYAYAYAYAYAYA”. A film leggyengébb pontja. Persze van 1-2 szám, ami hallgatható, de a legtöbb borzalmas, itt nagyon sajnálom, hogy fejet hajtottak a mai trendek előtt. Brian Tyler nem tudom, mit akart elérni, de annyira tucatfilmes zenét készített, hogy bármikor átcímkézheti és eladhatja bármihez. Hiányoltam a fülbemászó dallamokat, amiket dúdolhatok.
A Power Rangers nem egy jó film, de egy olyan bűnös élvezet, amit imádni lehet. Hihetetlen nosztalgiabomba az egész, így aki szerette a sorozatot, ezt is fogja. Viszont ha a trailerek nem győztek meg, inkább kerüld, utálni fogod. Sokan leszólják a filmet, pedig nem veszi komolyan magát, és, mint fentebb írtam, a helyén kezeli magát és erről sok film példát vehetne (khm, Transformers, khm). Ehhez csak annyit fűznék még hozzá, hogy GO GO POWER RANGERS!
Power Rangers
70%
Összefoglaló A Power Rangers nem egy jó film, de egy olyan bűnös élvezet, amit imádni lehet. Hihetetlen nosztalgiabomba az egész, így aki szerette a sorozatot, ezt is fogja. Viszont ha a trailerek nem győztek meg, inkább kerüld, utálni fogod.
