Dub Dash – Játékteszt
8 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
A zenés puzzle játékok esetében a zenének nagy hangsúlya van a játék átfogó értékelésére. Általában, ha nem ragad meg a zene, akkor hiába jó a játék mechanikája, akkor sem fog mély nyomot hagyni bennünk. Számomra most mindkettő a helyén volt.
A zenés puzzle játékok értékelése mindig egy nehéz feladat, mert a játékmenetnek és a zenének egyszerre kell tetszenie egy játékos számára. Jelen esetben egy adag EDM (talán ez áll a legközelebb hozzá) zenére kell a pályákat teljesítenünk. Akinek ez a stílus nem jön be, valószínű, hogy nem fogja rojtosra játszani a pályákat. A játékmechanika sem kifejezetten bonyolult, lényegében egy másabb nézetű Flappy Birdnek mondanám. Ritmusra kell kikerülnünk akadályokat a pályán, amik vagy oldalról érkeznek, vagy oldalnézetben fent és lent (innen a Flappy Bird hasonlat).
Elég kegyetlen a játék a hibák tekintetében: egyetlen rossz mozdulat és kezdhetjük előről a pályát. Lehetőségünk van életeket szerezni, ami a pályákon elhelyezett checkpointokra dob minket vissza a pálya eleje helyett, de elég gyorsan elfogynak, ha nem vagyunk elég ügyesek. Az átlagos játékos nem hiszem, hogy sokáig próbálkozna egy-egy számmal, ha folyamatosan visszadobja a zene elejére. Túlságosan repetitív lesz egy idő után, ha egy bizonyos ponton mindig újrakezdjük a zenét és vele együtt a pályát.
A környezet nagyon hangulatosan hozza a játék gyors természetét. Egészen egy acid triphez ("a drog az rossz, értem?") hasonlítható a sok színes, non-figuratív környezeti elem, amik folyamatosan vibrálva jelenítik meg a zene ütemeit. A golyónkkal együtt gyakran a pálya is forog, még tovább növelve azt a faktort, hogy szinte magábaszippant a környezet, és nem figyelünk a csapdákra. Talán túlságosan is látványos a sok, gyorsan váltakozó színes csíkok. Ez még inkább igaz a játék többjátékos módjára, ahol nem csak a környezet mindenféle változása vonja el a figyelmünk az akadályokról, hanem a másik játékos "ugrálása" is. Szinte minden alkalommal a zene ütemére kell kikerülnünk a dolgokat, ezért inkább azt ajánlom, hogy hagyatkozzunk a fülünkre.
Az a tény, hogy a játék iOS-en és Androidon is megtalálható egy kis félelmet keltett bennem. Általában ezek a PC-s portok nem szoktak jól elsülni, de jelen esetben a PC-s változat többet nyújt, mint a mobilos társai. Viszont mobilon élvezetesebbnek mondanám a játékot az irányítás miatt, és talán többet játszanám a telefonon a vonaton hazafelé, mint a számítógépem előtt ülve.
Ahogy azt a teszt elején is említettem, ezeknél a játékoknál nagyon fontos a zene és a játékmechanika együttes ereje. Sajnos a kegyetlen, Flappy Bird szerű mechanika miatt könnyen megunható (vagy inkább feladható) a játék. A zenék számomra nagyon tetszetősek, és a játékon kívül hallgatni őket is kellemes. Ez sajnos nem elegendő egy magasabb pontszám eléréséhez.
Értékelés: 6,5/10
