Video Games Live 2014 – budapesti koncertshow
9 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
A Symában egy hazánkban első alkalommal debütáló produkció 300. előadásának lehettünk szem- és fültanúi, a videojátékok zenekari feldolgozásából álló repertoár végén pedig a közönség állva tapsolta Tommy Tallaricót, a műsor kiötlőjét és házigazdáját.
Eleddig nem sűrűn találkozhattak a játékosok professzionális keretek között megvalósított videojátékos zenei produkciókkal, legalábbis Magyarországon biztosan nem. A Video Games Live (VGL) ugyan nem ma indult útjára (hanem 2002-ben), ám mégis csak idén került sor arra, hogy Európában is komolyabb turnéra vállalkozzanak a produkció készítői. Külön öröm számunkra, hogy az európai fellépések során a legtöbb helyen a Magyar Virtuózok Kamarazenekar biztosította a zenei anyagot a műsorhoz, azaz a turné nagy részében hazánk fiai (és lányai) szólaltatták meg élőben a videojátékok zenei anyagát. Méghozzá nem is akárhogyan! A VGL nem csupán a zenészek és énekesek hazatértét ünnepelte meg a budapesti koncert során, hanem azt is, hogy ez volt a 300. fellépésük!
Kattints a képre a helyszínen készült fotók megtekintéséhez.
A hiánypótló show célkitűzése az, hogy egyrészt más szemmel láttassa az emberekkel a videojátékokat, másrészt egy olyan szórakoztató színpadi műsorral és koncertélménnyel gyarapítsa a közönség tagjait, amelyre sokáig emlékezni fognak. Ráadásul a különböző generációk képviselőit is képes megszólítani, hiszen vannak itt ugyan a Commodore-ok korszakáig visszanyúló címek, de napjaink kiváló videojátékai és kultikus címei is visszaköszönnek a projektorokon és a hangszórókon keresztül. Merthogy a showelemek sem hiányozhatnak a produkcióból, és a zenei aláfestést Tommy Tallarico prezentálása és gitárjátéka, 3 projektorral kivetített kép és videós bejátszások, valamint programozott fényeffektusok kísérik, és így alkotnak egy lenyűgöző fény-, szín- és hangorgiát, amitől alkalmanként tátva marad a színpad előtt ülők (kicsik és nagyok) szája.
Azt, hogy milyen élmény élőben meghallgatni a Halo nyitócímét, a Journey hanganyagát vagy egy Earthworm Jim-válogatást élőben, nehéz szavakkal visszaadni, ezt tényleg mindenkinek személyesen kell megtapasztalnia. A zárszavak egyike az volt, hogy jövőre folytatódik a turnésorozat, így remélhetőleg azok is megtapasztalhatják majd ezt az élményt, akik most erről lemaradtak. Az esemény végeztével gyorsan meginterjúvoltunk pár résztvevőt, hogy megtudjuk, csak ránk volt-e ilyen elementális hatással a műsor, de mindenkitől csak pozitív válaszokat kaptunk.
Kattints a képre a helyszínen készült fotók megtekintéséhez.
Mindezek ellenére volt néhány olyan apróság, amelyek miatt mégsem lehetünk határtalanul boldogak. Az egyik, hogy bár a műsor kiadós volt (de egy percig sem unalmas!), a közel 3 órás előadás után sokaknak már nem maradt ideje/kedve a beígért beszélgetést megvárni, ami részben betudható a relatív késői kezdésnek. A másik probléma a helyszínben keresendő, hiszen a Syma akusztikailag nem éppen ideális helyszín egy ilyen előadáshoz, így következő alkalommal érdemes lenne egy koncertekre szakosodott létesítményben megrendezni a folytatást. A harmadik gondot a jegyárak jelentik, ugyanis míg az olcsóbb jegyek esetében jól látszott, hogy óriási az érdeklődés, a felsőkategóriás ülőhelyeknél számos szék üresen maradt még úgy is, hogy meghívott vendégek is voltak szép számmal. Bár most, hogy első kézből tapasztalhattuk az élményt, azt mondhatjuk, maximálisan megéri megváltani a drágább ülőhelyeket is (és ezt remélhetőleg a nézőtéren ülők is legalább szájhagyomány útján terjeszteni fogják ismerőseik között), ennek ellenére tudomásul kell venni, hogy hazánkban kevesen engedhetik meg a célközönség soraiból (esetleg egy vidékről felutazás költségeivel ötvözve) azt a luxust, hogy egy teljes árú videojáték árát koncertjegyre költsék. Végül pedig jó lett volna látni az amerikai koncertekből ismerős interaktív elemet is, amikor valaki a nézők soraiból feljut a színpadra játszani egy videojátékkal, és ehhez adják a zenei aláfestést a muzsikusok.
De ez már tényleg csak szőrszálhasogatás, hiszen mindent összevetve úgy gondolom, egy fantasztikus koncerttel lettünk gazdagabbak Tommy Tallaricónak és a többi szervezőnek, valamint a Magyar Virtuózok Kamarazenekarnak köszönhetően, úgyhogy le a kalappal előttük, és remélem, hogy jövőre is találkozhatunk velük Budapesten!
