Ice Age 4: Continental Drift – Arctic Games (X360) – Játékteszt

A népszerű Jégkorszak-franchise nem kerülhette el a sorsát, és a negyedik mozifilmmel együtt a videojáték-változat is megérkezett szerkesztőségünkbe.

A sztori röviden ennyi: Sid a szokásos bénázása során egy jó nagy adag kajába botlik, ám amikor barátaival együtt rátenné a mancsát a zsákmányra, megérkezik egy másik társaság is, akikkel végül abban maradnak, hogy egy "fair" játéksorozat (innen az alcím, az Arctic Games) keretein belül eldöntik, ki az ügyesebb és a rátermettebb, és aki a legtöbb pontot összegyűjti, az viheti magával a zsákmányt. A játékos feladata tehát az lesz, hogy akár egyedül (ekkor választhat, hogy Siddel és barátaival vagy a kalózok csapatával játszik), akár egy társával (ekkor a két oldal képviseletében mérkőzik meg egymással a két játékos) együtt különböző jégkorszaki tornákon minél több pontot érjen el.

A játék alapkoncepciója tökéletes, a körítés is hangulatos (külön piros pont a szinkronhangokért!), és általában maguk a játékok is viccesek, így kiváló alapot nyújtanak egy közös otthoni családi/baráti versengéshez. Vannak benne már megszokott játékok (pl. a Prehistoric Plumber, ahol a motkánnyal kell a jégen keletkező repedéseket gyorsan bedugaszolnunk, vagy a csúzlis Coconut Slingshot), illetve újító jellegű megoldások (pl. a Scrat Cannon, ahol ágyúból lőnek ki minket, és apró szigeteket megcélozva kell minél tovább a levegőben maradnunk). A játékok körülbelül fele-háromnegyede nyerte el a tetszésünket a teszt során (pl. a jégtörős ugrálós platformer a legkevésbé, főleg, hogy a Kinect nehezen ismerte fel, hogy éppen ugráltunk, így még a talpunk is megfájdult egy-egy pálya teljesítése során), és ezeknek körülbelül a harmada játszható komolyabb bosszúságok nélkül.

A gondot ugyanis egyrészt a Kinect érzékelési problémái okozzák (pl. a jégen lecsúszkálós játékoknál igencsak precíziós mozgásra lenne szükség az összes makk összegyűjtéséhez, de ez kivitelezhetetlen a Kinectes érzékelővel), illetve egy-egy játék tervezési hiányossága (a Prehistoric Plumberben például adná magát, hogy a motkányt balra-jobbra lépéssel vigyük ide-oda a képernyőn, mégis a törzsünket kell ide-oda dönteni ehelyett). De a legviccesebb talán a síugrás, ahol a Raving Rabbids-ből is ismert játékot játszhatjuk, és a képernyőn megjelenő alakzatot kell reprodukálnunk testünkkel, hogy ugrás közben kunsztokat mutassunk be, és itt van 1-2 olyan alakzat, amit felnőttként szinte lehetetlen teljesíteni, mert úgy tűnik, túl magas ehhez a játékos, akármit csinál, nem érzékeli a játék az amúgy jól bemutatott testtartást. Ennél már csak a curling és a csúzlis játék idegesítőbb néha, ahol a lövedék elengedéséhez karmozdulatot kell végeznünk, és innentől lőttek az addig nagy nehezen beállított irányzéknak, hiszen szinte borítékolt, hogy a törzsünk is mozdul a karunkkal együtt…

Ha valaki megelégszik azzal, hogy a 10 játékból kb. 4 olyan, amelyikkel hosszabb távon is érdemes játszani, akkor egy hangulatos, eltérő nehézségű, a család minden tagját szórakoztatni képes partijátékokból álló címet tudhat magáénak, ami tökéletesen kiegészíti a mozifilmet. Ellenben ettől még az értékelés során mi most tárgyilagosak voltunk, és összességében néztük a Kinectes verziót, ami így csak egy gyenge közepesre vizsgázott tesztünkben.

Értékelés: 5/10