The Darkness II – Játékteszt
12 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
A The Darkness második részében ismét pártfogásba vehetjük a fiatal maffiafőnököt, Jackie Estacado-t, aki egy különös családi örökség következtében kénytelen megosztani testét a sötétség démoni erőivel.
A történet középpontjában ismét Jackie áll, aki az előző rész történései után talált egy módot arra, hogy hogyan uralkodhat a benne élő szörnyeteg felett. Tekintve, hogy a békésen éldegélő Jackie hétköznapjaiból meglehetősen nehéz lett volna jó akció-játékot készíteni, már a bevezető képsorokban minden a feje tetejére áll. Miközben hősünk éppen családi éttermében próbálna elkölteni egy kellemes vacsorát két dekoratív hölgy társaságában, ismeretlen fegyveresek törnek rá és embereire, s a harcban olyan súlyosan megsérül, hogy egyetlen esélye a túlélésre, ha szabadon engedi a Sötétséget. Ettől a pillanattól kezdve pedig különböző testrészek repkednek a szélrózsa minden irányába, a vér pedig hektoliterszám ömlik a padlóra, miközben igyekszünk fényt deríteni arra, ki, vagy mi áll az események hátterében.
A történetben meghatározó szerepet tölt be Jenny, pártfogoltunk szívszerelme, aki az előző rész során sajnos távozott az élők soraiból, viszont Jackie azóta sem képes szabadulni az emlékétől és a bűntudattól. Ebből kifolyólag a brutális akciót rendszeresen megtörik a Jenny-vel kapcsolatos emlékek és látomások jelenetei, melyekben Jackie érző, emberi oldala dominál.
A harcok kellően változatosak ahhoz, hogy a játékos ne unjon bele a folyamatos, monoton lövöldözésbe. Ez nagyrészt a Sötétségnek, illetve az általa nyert extra képességeinknek köszönhető. Jackie a benne élő démonnak köszönhetően harc közben gazdagodik két csáppal a kezei mellé, így amellett, hogy két kezében akár két különböző fegyvert tartva oszthatja az áldást rosszakaróira, brutális közelharci támadásokra is képes. Azon túl, hogy a csápokkal egyszerűen feldarabolhatunk bárkit, aki a kelleténél közelebb merészkedik hozzánk, látványos kivégzéseket is végrehajthatunk velük. Itt nyilvánul meg igazán az, hogy a brutalitás az előző epizódhoz képest egy teljesen új szintre emelkedett. Ellenfeleinket kettévághatjuk akár keresztben, akár hosszában, feltéphetjük a torukat, leszedhetjük a fejüket, vagy akár kitéphetjük a gerincüket is. A számos mozdulat négy nagy csoportra oszlik, ugyanis a kivégzések azon túl, hogy látványosak, különféle extrákat is adnak. Az első csoport kivégzéseivel életerőnket tölthetjük vissza, a másodikkal extra munícióhoz juthatunk, a harmadik a képességeink újratöltési idejét (cooldown) rövidíti, végül a negyedik csoport kivégzései után démoni pajzsot kapunk.
Ezek mellett csápjainkkal képesek vagyunk a tereptárgyak használatára, így lehet az elszórt rudakból dárda, a parkoló kocsik ajtóiból pajzs, de az is célravezető, ha nemes egyszerűséggel hozzávágunk valakihez egy gáztartályt. Összefoglalva tehát, a csápok azon túl, hogy jól néznek ki, igen hasznos jószágok. Bár erőfölényünk már így is elég egyértelmű, a Sötétségtől kapott bónuszaink tárháza még nem ürült ki. Itt van még a Swarm képesség, amivel a közelünkben lévő ellenfeleinket béníthatjuk le hosszabb-rövidebb időre, valamint a Gun channeling, ami fegyvereink hatásfokát dobja meg jelentősen egy rövid időre, s végül, de semmiképp sem utolsó sorban velünk tart a Darkling is, a sötétség teremtménye, aki csak a pusztításnak és a káosznak él és nem mellékesen, haláli szövege van. Ő egyrészt segít nekünk a harcokban, másrészt a számunkra elérhetetlen helyekre könnyen fel- és bemászik, ezáltal pedig igen hasznos kis társnak bizonyul.
A fentebb leírtakból már nagyjából érezhető, hogy a játék nagy részében nem az fogja leginkább foglalkoztatni a játékost, hogy hogyan éljen túl egy-egy szituációt, sokkal inkább az, hogyan lehetne a legváltozatosabb módon széttrancsírozni az ellent. A The Darkness 2 minden egyes gyilkosságot tapasztalati pontokkal jutalmaz és értelemszerűen minél kreatívabb a játékos, annál több XP-t zsebelhet be, amit később meghatározott helyeken különféle extra képességekre válthat be. Ez a karakterfejlődési rendszer már önmagában növeli a játék élettartamát, ugyanis egy végigjátszás alatt nem lehet minden képességet megszerezni. Így aki szeretne a lehető legerősebb formában randalírozni a The Darkness 2 világában, annak ott a New Game+ opció, amiben már meglévő képességeinkkel játszhatjuk újra akár az egész kampányt, akár annak csak bizonyos fejezeteit.
Fájó pont, hogy a szóló kampány önmagában nem túl hosszú, viszont kapunk egy érdekes kooperatív többjátékos módot is, amiben Jackie négy emberét irányíthatjuk barátainkkal és a fő történeti szálba illeszkedő küldetéseket hajthatunk végre. Igaz, ez a többjátékos kampány kiegészítés sem sikerült túl hosszúra, de a négy karakter négyféle játékstílust is jelent, tehát végeredményben akad itt tartalom, ami leköti az ilyesmire fogékony közönséget.
A vizuális megvalósítás tipikusan abba a kategóriába tartozik, ami vagy nagyon tetszik valakinek, vagy nagyon nem, köztes út nem igazán van. A készítők célja az lehetett, hogy a játékosok úgy érezzék, ténylegesen a képregény elevenedik meg előttük, így senki ne számítson ultra részletes textúrákra, vagy hihetetlenül magas poligonszámú modellekre, ezek helyett viszont az összhatás tényleg olyan, mintha egy mozgó képregényt látnánk.
A rövidség mellett sajnos akad még néhány hibája a The Darkness 2-nek. Előfordul, hogy a mesterséges intelligencia nincs a helyzet magaslatán és ellenfeleink némelyike csak néz a nagyvilágba egy-egy tűzharc kellős közepén, alkalmasint megesik, hogy egy-két holttest átesik az ajtókon, esetleg félig belesüllyed a padlóba. Ezek a hibák nem végzetesek, nem teszik játszhatatlanná a játékot, de valahogy azt sugallják, hogy némi polírozás még elfért volna a programon a megjelenés előtt.
Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a The Darkness 2 egy lineáris, nagyon brutális akciójáték, kellemesen groteszk humorral, amit minden ízében a Darkness képregények rajongóinak készítettek. A játék során szinte végig abszolút erőfölényben vagyunk ellenfeleinkkel szemben, így meghalni maximum saját hibánkból fogunk, de ez vélhetően senkit nem fog túlzottan frusztrálni. Apróbb hibákkal könnyen összefuthatunk a játék során, viszont a legfájóbb pont a kampány rövidsége. A tömény akció kedvelőinek mindenképpen érdemes tennie vele egy próbát.
Értékelés: 8/10
