Trine 2 – Játékteszt
12 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Zoya, Amadeus és Pontius útjai ismét találkoznak, amikor a mesebeli királyság sorsa ismét veszélybe kerül. Hőseinknek ismét nincs más választása, mint szembenézni a gonosszal. Megérkezett a Trine folytatása.
A finn Frozenbyte csapata 2009-ben lepte meg a játékos-társadalmat a Trine névre keresztelt játékával. A recept tulajdonképpen meglehetősen egyszerű volt. Fogtak egy PC-n szinte kihalóban lévő műfajt, az oldalra görgetős-ugrálós játékokét, a játékmenetet feltöltötték a fizikán alapuló, ötletes puzzle feladványokkal, s mindezt egy édes kis tündérmese köntösébe csomagolták, amit nem kevés humorral fűszereztek. Az alkotás a maga egyszerűségében volt nagyszerű, ezáltal pedig rengeteg rajongót szerzett magának, így hát nem meglepő, hogy elkészülhetett a folytatás is, ami minden ízében hű maradt örökségéhez, s mindemellett kijavította elődje összes komolyabb hibáját.
A körítés szinte semmit nem változott. A pályák elején egy narrátor felolvassa nekünk a történetet, ami hasonlóan bájos és humoros, mint az első részben volt. A különbség annyi, hogy míg ott többnyire élőholtakkal gyűlt meg a királyság problémája, addig ezúttal főleg goblinokkal fogjuk összeakasztani az összeakasztani valót.
Hőseink továbbra is ugyanazok: Amadeus, a varázsló, Zoya, a tolvaj és Pontius a lovag. Amint a bemelegítő pályák után a Trine nevű ereklye összegyűjtötte a kis csapatot, a megszokott módon váltogathatunk a karaktereink között az aktuális helyzetnek megfelelően. Igazából, aki játszott az első résszel, nem sok újdonságot talál a játékmenet központi részeiben, de ez nem feltétlenül probléma. Az irányítás ugyanazt az egyszerű és könnyen megszokható kiosztást követi, ami tökéletesen működik akár billentyűzet+egér kombinációval, akár kontrollerrel játszunk. A feladványok túlnyomó része ezúttal is a fizika használatára épít, s továbbra is több alternatíva közül választhatunk, hogy hogyan akarunk eljutni A-ból B-be, tehát minden puzzle több lehetséges megoldással bír, ami már csak az újrajátszhatóságot tekintve sem hátrány. Karaktereinkkel ezúttal is gyűjtögetnünk kell a pályákon elszórt mana-csomagokat, amelyek segítségével szinteket léphetünk. A képességfák egy kicsit kibővültek, ugyanakkor átláthatóbbá váltak, viszont mindhárom fa teljes felépítéséhez több végigjátszás is szükséges lehet. Ez annak a függvénye, mennyire vagyunk figyelmesek és alaposak, megtalálunk-e minden extra manát elsőre. Az új helyszín, ami egy elvarázsolt erdő (és annak különféle tartozékai) szolgál néhány üdítően új fejtörővel, amelyek bőven elegendőek ahhoz, hogy senkinek ne legyen olyan érzése, mintha újracsomagolva próbálnák meg eladni ugyanazt a játékot.
Ha már a csomagolásnál járunk, a Trine 2 látványvilága egyszerűen lenyűgöző. Igaz, már az első rész is meglepően erős volt grafikai téren, de a Frozenbyte emberei magasan túlszárnyalták korábbi teljesítményüket, ráadásul mindezt úgy, hogy a folytatás gépigénye mindössze egy leheletnyivel magasabb az elődénél, sőt, a sokkal jobban sikerült optimalizálásnak köszönhetően teljesítményben még le is körözi azt. Míg a Trine maximális beállítások mellett megfelelő konfigurációkon is hajlamos volt alkalmanként belassulni, addig a második rész gyönyörű egyenletességgel szalad a közepes gépeken is. Emellett pedig, a látvány tényleg példátlan, egyes pillanatokban szabályosan köröket ver egynéhány FPS teljesítményére is, ami nem kis szó egy független fejlesztésű, budget kategóriás platformertől.
Az első rész talán legnagyobb hiányossága a korlátozott többjátékos lehetőségekben rejlett. Örömmel jelenthetjük, hogy ezt a problémát a fejlesztők egész messzemenőkig orvosolták. Ezúttal is játszhatunk többedmagunkkal lokálisan egy gépen, de emellé belekerült a programba az online többjátékos mód lehetősége is, amihez egy nagyon korrekt kis játék-szervező felületet is mellékeltek, amelyen beállíthatjuk, milyen feltételek mellett és kikkel szeretnénk játszani. A többjátékos módba továbbra is bármikor csatlakozhatnak a csapattagok, illetve bármikor el is hagyhatják az adott partit, ez nem fog semmilyen fennakadást okozni a bennmaradó játékosoknak. A klasszikus multi módban egyszerre csak egy játékos irányíthat egy karaktert, viszont újításként megjelent az úgynevezett unlimited mód, amelyben egy időben többen is játszhatunk ugyanazzal a hőssel.
A játék jellegéből kifolyólag az egész érezhetően a multira és a kooperációra van kihegyezve, ezáltal, ha többen játszunk, a feladványok egyszerűbben és gyorsabban oldhatók meg, de a program még így is jó ötórányi tiszta játékidővel büszkélkedhet. Ez egyedül játszva az első alkalommal akár duplájára is nőhet és ez a zsebpénzbarát árcédulával karöltve igencsak meggyőző.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a Trine 2 egy ízig-vérig profi folytatás. Minden megvan benne, ami az első részt szerethetővé tette, emellett annak minden komolyabb hibáját (optimalizáció és korlátozott multis lehetőségek) is kijavította. A technikai megvalósítás egyenesen példaértékű. A látvány egyes AAA kategóriás programokét is felülmúlja és a hangokra sem lehet egy rossz szavunk sem. A játékmenet továbbra is izgalmas, valamint egyszerre szórakoztat és gondolkodtat. A kerettörténet ismét egy egyszerű, de szerethetően bájos tündérmese, amiből a humor sem hiányzik, s mindezt egy nagyon barátságos 12,99€-s (nagyjából 4000Ft) árcédulával látták el. Mindenképpen ajánlott vétel azoknak, akik egy kis könnyed kikapcsolódásra vágynak, a klasszikus műfaj, illetve az első rész rajongóinak pedig egyenesen kihagyhatatlan. De, ha esetleg nem vagy híve a digitális platformoknak, nem kell elkeseredned, hazánkban magyar felirattal, s az első rész letöltőkódjával, dobozos formában is kapható lesz a játék.
Értékelés: 10/10
