Oldal kiválasztása

51-es bolygó – Filmkritika

51-es bolygó – Filmkritika
14 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Nem telhet úgy el egyetlen évkezdet se, hogy ne kapnánk meg szokásos animációs filmadagunkat. Ezúttal egy ismeretlen spanyol csapat hozott össze valami kellemeset, némi amerikai támogatással.

Az animációs, egész estés filmek piaca az elmúlt években egy jól felépített trendet követve termeli ki magából a különböző produkciókat. A klasszikusan mozgalmas nyári mozi szezont mindig a Pixar-Disney és a Dreamworks duója viszi el, míg a többi hónapban az üresjáratot elkerülve általában valami kisebb stúdió présel ki magából valami emészthetőbb, a megújulást minden irányból masszívan kerülő, de azért vállalható produkciót. Most se történt ez másként, hiszen menetrendszerűen január elején befutott egy új film, az 51-s bolygó, amit egy általam korábbról abszolút nem ismert spanyol csapat hozott össze, persze nem kevés amerikai hátszéllel. Egyrészt a forgatókönyvet az a Joe Stillman jegyzi, aki az első két Shreken is dolgozott, így abszolút nem meglepő, hogy a filmben szereplő lények is zöldek, másrészt a film elkészítéséhez szükséges hatvanmilliót nem kevés külföldi segítséggel lapátolták össze a készítők.

 

Charsles "Chuck" Baker kapitány (Dwayne Johnson), a Nasa űrhajósa, sok-sok fényévnyi távolságra landol hazájától a Földtől. Úgy véli eljött a nagy pillanat és felfedezett egy olyan bolygót amire ember még nem tette be lábát. Ám hamarosan észreveszi nem ő az első ezen a bolygón, kicsi zöld lények lakják ezt a planétát. Épp egy kerti parti közepébe csöppen, ahol a kis zöld bolygólakók grillezgettek. Chuck kapitány ijedtében a furcsa zöld lények láttán menekülni kezd. Közben egyre több kis bolygó lakóba botlik, akik épp úgy meg vannak rémülve a találkozástól, mint ő.

 

A történet ugyan nem túl acélos, a hozzácsapott körítés azonban már némi profizmusról, vagy legalábbis hozzáértésről tanúskodik. Az 51-es bolygó ugyanis a régi inváziós mozikat idézi, csak itt nem minket, embereket szállnak meg a gonosz űrlények, hanem mi vagyunk azok, akikre azt hiszik, hogy jöttünk leigázni a planétát. A megfelelő humort számos filmes vagy kulturális utalás biztosítja, miközben a film hősei és a helyzetkomikumok is tartogatnak meglepetéseket. Ezzel a készítők elérték, hogy a gyerkőcöt moziba elcipelő szülő is jól érezze magát és legalább másfél órára, de kilépjen a hétköznapi mókuskerékből. A film történetvezetése lendületes, nem nagyon van üresjárat, a poénok megfelelő időben lettek elsütve, és még az eredeti szinkronért is olyan sztárok felelnek, mint Dwayne Johnson, Jessica Biel vagy Gary Oldman, ami szintén plusz pontot érdemel.

 

Az 51-es bolygó élvezhetősége ellenére mégse tud kiemelkedni a tömegből, mert pont ugyanazt a blamát követi el, mint minden sortársa: semmi újat nem mutat, ugyanazokból a klisékből építkezik, mint társai, ez pedig lehet, hogy a kicsiknek elég, a Pixar filmjein felnőtt generációnak azonban édes kevés, így a spanyolok produkciója nem több, mint egy másfél órás laza kikapcsolódás, mindenféle maradandó filmélmény nélkül.

 

Értékelés: 7/10

Translate »