Oldal kiválasztása

Wallace & Gromit’s Grand Adventures Episode 1 – Játékteszt

Wallace & Gromit’s Grand Adventures Episode 1 – Játékteszt
15 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Minden bizonnyal minden idők egyik leghosszabb című játékát sikerült a napokban letesztelnünk. A gyurmavilág két legismertebb figurája, Wallace és Gromit a játékipart próbálja meghódítani, és egész jól csinálják.

Sokat gondolkodtam rajta, hogy mégis hogyan lehetne a játék irtózatosan hosszúra sikeredett címét lerövidíteni, de az igazság az, hogy  teljesen elveszíti értelmét, lényegét és mondanivalóját a játék, ha megfosztjuk teljes, becses nevétől, ami a következő: Wallace & Gromit’s Grand Adventures, Episode 1: Fright of the Bumblebees. Igen, a gyurmavilág legismertebb két figurája azonnal ki akart tűnni a tömegből, és ez sikerült is nekik. Szerencsére nemcsak a játék címével.

 

Wallace-t és Gromitot, az imádnivaló gyurmapárost még filmes múltjukból ismerhetitek, bár a mai generáció valószínűleg nem túlságosan vevő az olyan produkciókra, melynek kivitelezése erősen gyermekkorunkat idézi, amikor még gyurmából készült főhősekkel adtak el meséket. A több mint húszéves múltra visszatekintő brit produkcióban Wallace az enyhén szétszórt feltaláló és kutyája a mindig talpraesett Gromit alkotta páros állt a fókuszban. Történeteik aranyosak, szerethetők és nem utolsó sorban hihetetlenül viccesek voltak, így kissé meglepő, hogy csak idén találta meg magának a játékipar a témát, és repítette a gyurmafigurákat a digitális világba. Szerencsére a jobb később, mint soha elvét követte a Sam and Max-szel népszerűvé vált Telltale Games, akik a sírból hozták vissza a produkciót és alkottak belőle egy mai napig méltán híres és közkedvelt sorozatot. Ez egyértelműen előirányozta, hogy Wallace és Gromit kalandjai jó kezekben lesznek. A stúdió a jól bevált receptre építve, epizódikus formában fogja terjeszteni produkcióját, aminek első felvonása, a Fright of the Bumblebee pár napja tölthető az interneten keresztül. Ha rajongsz a kalandjátékokért, vagy csak simán imádod a páros történeteit, akkor ezaz a játék, amit mindenképpen muszáj lesz kipróbálnod.

 

Az első epizód a Fright of the Bumblebees címet kapta és története egy balul elsült kísérlet körül forog. Wallace ugyanis szeretné megvetni a lábát a mézbizniszben, azonban vállalkozása elindításának kezdetén nehéz a türelmetlen megrendelők kedvében járni, így mikor megkapja eddig legnagyobb megrendelését, amit egy este alatt kell leszállítania érdekes ötlettel áll elő. Méhecskék helyett egy saját építésű, óriási, végül teljesen hibásan összerakott méhecskét kalapál össze műhelyében. Az események kora reggel, már a reggelinél kezdetüket veszik, amihez a kezdőlökést egy csintalan mókus adja meg. De ne aggódjatok, a közel 5-6 óra játékidő alatt Wallace egy halom galibába kerül, amiből természetesen Gromit menti majd ki. Természetesen rengeteg képi humor és poén épül ezek köré, ahogy a filmekben is.

 

A játék szerencsére követi a klasszikus point and click kalandjátékok alapvető és jól bevált recepteit. Az alapsémákon túl nem is nagyon akad újdonság a játékmechanikában, tehát feladatunk, hogy megfelelő helyre kattintva mozgassuk hősünket, hogy aztán az eddig felfedezetlen szobákat vagy más egyéb helyeket meglessük és feltárjuk. Az első epizódban mindkét karakter irányítható, sajnos nincs választási lehetőségünk, mindig az adott szituációnak megfelelően kínálja fel a lehetőséget a játék. Ha esetleg PC-n játsszuk a játékot, akkor érdekes lehet, hogy kétféle módon irányíthatjuk karaktereinket. Az egyik a sima, klasszikus egeres megoldás, viszont a másik opció lehetővé teszi, hogy billentyűzet segítségével adjuk ki parancsainkat Wallace-nak vagy Gromitnak. A Telltale igazából ezzel mindössze annyit akart elérni, hogy gamepad hiányában az asztali gépek tulajai is átérezhessék, hogy milyen kontrollerrel játszani a játékot. A kalandelemek egyik fő pillérének számító NPC-kel való beszélgetés kicsit laposra sikeredett, nincsenek a beszélgetések során választási lehetőségeink, amiért kár, mert jó móka lett volna. A megfejtésre váró rejtvények nem túl elmések és nehézkesek, általában összetett, komplex megoldásra váró kirakókat állít elénk a játék. Vagyis gyűjts össze bizonyos tárgyakat, amiket bizonyos karakterektől tudsz megszerezni, de csak akkor, ha segítesz az ő problémájukon. És ez megy végig, de a vicces betétek és párbeszédek miatt szerencsére nem fullad totál unalomba az egész.

 

A hangulatra viszont nem lehet panaszunk. A készítők figyeltek arra, hogy az eredeti történetek minden báját, humorát visszaadják, amit szerencsére lehetőségeikhez mérten technológiai oldalon is próbáltak megvalósítani. A játék egész atmoszférája hűen visszaadja a filmben látottakat, az animáció is próbálja követni a gyurmafilmek sajátosságát. A Telltale ennek érdekében lejjebb vitte az FPS-t, hogy a darabos mozgás valódinak tűnjön. Alapos, gondos munkát végeztek a művészeti részlegnél is, a dizájnerek is kitettek magukért.

 

Negatívumként a játékban maradt sok-sok programozási hibát lehetne megemlíteni, amik sok esetben sokat rontanak a játékélményen, de valószínűleg a következő epizód megjelenésekor erre már jobban ügyel a Telltalge Games, így nagyon várjuk már, hogy a több mint húsz éves múltra visszatekintő gyurmapáros további kalandjai miféle minőségi szórakozást kínálnak majd.


Értékelés: 8/10

 

Translate »