Az előző részben szemügyre vettük az alapokat ahhoz, hogy legyen egy működőképes Ubuntu rendszerünk. Most éppen itt az ideje, hogy levonjuk a tanulságokat!A cikk első felét itt találod meg.

Néhány szó a teljesítményről

Ha már váltottunk Windowsról, talán érdemes kideríteni, megérte-e, azaz a Windows gyerekbetegségeitől megszabadulva, ingyenes operációs rendszert futtatva, hasonló eredménnyel futtathatók-e kedvenc játékaink? A válasz nem éppen egyszerű. Függ ugyanis a játéktól, a választott emulátortól, rendszerünk teljesítményétől, valamint videokártyánk, hangkártyánk támogatottságától. Ha szerencsénk van, akkor ugyanolyan, vagy picit lassabb sebességgel tudjuk majd futtatni kedvenc játékunkat, mint Windows alatt, ám ha bárhol is probléma merül föl, akkor előfordulhat, hogy csak hang nélkül, vagy nagyon alacsony fps-en indulnak majd játékaink. Mivel ezek a problémák a PC-nk alkatrészeitől függnek javarészt, így mindenképpen érdemes kipróbálni a fizetős emulátorokat azelőtt, mielőtt váltanánk. Ha valaki pedig nem hajlandó fizetni ezekért az alkalmazásokért, akkor sok jóra ne számítson, mert hiszen a WINE alatt is megvan az esélye, hogy egy-egy játék gond nélkül elfut, csak az ingyenes, alapváltozatot használva teljesen magára lesz utalva a felhasználó, ráadásul csak (amúgy az interneten elérhető útmutatókat követve) komoly barkácsolások árán lehet több játékot is futtatni.

Sajnálatos módon a teszteléshez használt Audigy hangkártya, valamint az ATI Radeon videokártya egyikét sem sikerült elsőre, problémák nélkül rávenni, hogy futtassák a World of Warcraftot, ám pár órás internetes böngészés után, valamint a konfigurációs fájlok állítgatásával már hajlandó volt elindulni a játék. Sajnos a várt eredmény elmaradt, 50%-os teljesítménycsökkenés volt tapasztalható, ráadásul a stabilitással is problémák akadtak. Ennek ellenére ez valószínűleg az ATI pocsék Linuxos driverének volt köszönhető, amiről érdemes néhány szót külön is ejtenünk.

Meghajtó-mizériák

Úgy tűnik, a Linuxra történő átállásban az ATI kártyák tulajdonosai veszíthetnek a legtöbbet, elsődlegesen azért, mert az ATI által kiadott driverek komoly problémákkal küszködnek. Aki ATI kártyával rendelkezik, választhat a nyílt forráskódú projekt keretein belül elkészült meghajtó, valamint az ATI belső fejlesztésű fireglx meghajtója közül. Míg előbbi egész jól muzsikál 2D-ben, és nagyjából hibáktól mentesen működik, addig az ATI meghajtója biztosítja az igazi 3D-s gyorsítást és támogatást az újabb technológiákhoz, és közben kisebb-nagyobb bugokkal van tele, amik megkeserítik a felhasználók életét.

Az Ubuntu felhasználók számára lépésről lépésre írja le az egyik fórumos oldal, hogyan bírhatjuk videokártyánkat működésre a hivatalos forrásból származó driver segítésével, és esetemben ez volt az, amely mind a laptopban található Mobility Radeon, mind az asztali gépben leledző Radeon számára az ideális megoldást jelentette. Ezzel már nagyjából elérhető 40 fps a legtöbb játék számára, ám sajnos azért ég és föld a különbség a Windows és a Linux alatti teljesítmény között a játékok terén, a Linux rovására.

És akkor még nem beszéltünk a többi hardvereszköz használhatóságáról. Itt van például az Intel által gyártott Wi-Fi kártya a laptopban, amelynek ugyan van drivere, ám bűvészmutatvány működésre is bírni az átlagfelhasználó számára. Szerencsére megoldás, egy howto, azaz útmutató a beüzemeléséhez található az interneten, ám a források 99%-ban angol nyelven íródtak. A Ricoh azonban nem hajlandó kiadni a kezéből egy működő linuxos drivert a kártyaolvasóhoz, így, noha közel 3 éve került ki a hardver a piacra, még mindig nincs hozzá rendes támogatás a legújabb kernelben sem.

A cégek sokszor nagyon konokul ragaszkodnak ahhoz, hogy ne adják ki a maguk által írt kódokat, pedig mint az ATI példáján is látható, lehet ezt úgy is csinálni, hogy nem kell ország-világnak látnia magát a kódot, csak akkor fogjanak már be egy-két fejlesztőt, és készítsenek el egy zárt forráskódban működő modult a kernelhez! Az utóbbi hetekben az egyik legnagyobb laptop-forgalmazó, a Dell kényszerült arra a lépésre, köszönhetően a vásárlók nyomásának, hogy új gépein opcionálisan elérhetővé tegye valamelyik Linux-disztribúciót, ráadásul ha ezt teszi, akkor egyben garantálnia kell azt is, hogy minden eszközt a gépben támogasson a telepített operációs rendszer. Egyszóval maguknak az alkatrész-gyártóknak lenne érdekük, hogy az egyre növekvő linuxos felhasználói tábor igényeit figyelembe vegyék, és támogatást biztosítsanak hardvereikhez, ellenkező esetben nem az ő termékeiket fogják a vásárlók előnyben részesíteni. Csak hát, ahogy másutt is sok helyen, itt is a pénz, az érdek, meg a szűklátókörűség uralkodik a vezetői körben.

3D-s kezelőfelület (1337!)

Ha már egyszer beüzemeltük a videokártyánkat, akár élvezhetjük előnyeit is. Linux alá két olyan alkalmazáskörnyezet is található (Beryl XGL-lel vagy AIXGL-lel, és a Compiz), amely 3D-s kezelőfelületet nyújt, jobb effektekkel, mint ami a Vistában található! Sajnos beüzemelésükhöz komolyabb ismeretek szükségesek, mint amivel egy átlagfelhasználó rendelkezik, ugyanis van néhány pont, ahol megakadhatunk, ha nem vagyunk tisztában, milyen meghajtót, milyen videokártyát, milyen környezeti beállításokat használunk. A végeredmény azonban kárpótol minden vesződségért, ugyanis mókás effektekkel, 3D-s mozgással dobhatjuk fel asztalunkat, ráadásul az átlátszóság révén még hasznos funkciókkal is gyarapodik repertoárunk.

Egyetlen hátulütője az egésznek, hogy ebben a módban a videokártya meghajtóját erősen használó programok (video overlay, azaz videolejátszás, 3D-s alkalmazások) nem biztos, hogy fognak rendesen futni, így ezek használatához lehet, hogy vissza kell váltanunk a hagyományos ablakkezelőre. Remélhetőleg ezeknek az integrációja a jövőben tovább fejlődik, és az alaprendszer opcionálisan választható részévé válik, így azok sem panaszkodhatnak majd, akik a Windows-t a csilli-villi külcsín miatt választják.

Slackware-tapasztalatok

A másik, játékosok körében sokat emlegetett rendszer a Slackware. Ez teljesen másképp épül fel, mint az Ubuntu, inkább a hagyományos disztribúciók felé mutat, ugyanis mind telepítője, mind a kezelése elsődlegesen a parancssori konzolra épül. Linuxban járatlan felhasználók számára nem javaslom ezt az alternatívát, azok számára azonban mindenképpen megér egy próbát, akik szeretnének jobban elmélyedni ezekben a rendszerekben, és esetleg maguknak szeretnék forrásból forgatni az egyes alkalmazásokat. Egy gyors, teljesen egyénre szabott rendszert lehet így összehozni, ám ehhez komoly jártasság kell még akkor is, ha amúgy itt is szinte mindenhez létezik howto a fórumokon.

Most akkor váltsak?

Véleményem szerint mindenképpen érdemes kipróbálni legalább az Ubuntut. Mivel föl lehet telepíteni Windows mellé is, ráadásul óriási a támogatott hardverek listája, mindenképpen megér egy próbát. (És a LiveCD már önmagában biztosíték arra, hogy ami ott működik, az működni fog utána is.) Valószínűleg a tendencia révén amúgy is hamarosan rá lesz kényszerítve egyre több cég, hogy minőségi támogatást nyújtson a linuxos felhasználók számára is, így még ha nem is sikerült 100%-osan az átállás, akkor is érdemes ismerkedni a rendszerrel, mert az már most is a Windows trónfosztásán igyekezik, nem is kicsi sikerrel. Ja, és ezzel ráadásul garantáltan legálisan használod az operációs rendszert, ha ez eddig nem így lett volna. 😉

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás