Oldal kiválasztása

Windows Vista RC1 tapasztalatok – második rész

Windows Vista RC1 tapasztalatok – második rész
18 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Az új operációs rendszer tesztelése folytatódik. Ezúttal a teszt körülményeiről, illetve a Vista „pontozásos” rendszeréről lesz szó.A tesztről

A tesztelést alapvetően két gépen végeztem. Az egyik egy notebook volt, amelyre a 32bites változat került föl. Ennek az is az előnye, hogy kiderülhetett, mennyire támogatja az ebben található integrált eszközöket az új OS, meg hát azért ez nem egy legújabb darab (ASUS M6N ATi Mobility Radeon 9600-assal), így kipróbálható, mennyire is hasít rajta a rendszer. A másik gép egy újabb, 64bites asztali példány volt, amire természetesen a 64bites változat került föl. Ezzel tesztelhettem, mennyivel gyorsabb egy újabb architektúra, ráadásul a meghajtóprogramok esetében is lehetett egy kisebb körképet felállítani, hiszen a 64bites driverek még aránylag újnak számítanak.

A Vista egy olyan pontozásos rendszert alkalmaz a rendszerkomponensek esetében, amely segítségével nem csak lemérhetjük gépünk teljesítményét, de egyben azt is megtudhatjuk, az újonnan megjelent programok milyen gépigényt támasztanak masinánkkal szemben. A végleges pontszámot a legalacsonyabb pontot elérő komponens határozza meg, így ha például a merevlemezünk elég lomha, de minden más vadiúj a gépben, akkor könnyen előfordulhat, hogy csak 2, vagy ez alatti pontszámmal kell beérnünk, ami valahol jogos is, hiszen egy ósdi HDD igencsak visszafogja mind a rendszert, mind a rajta futtatott játékokat.

A pontozásos rendszerben notebookunk a csekély 2,8-es pontszámot kapta, amely annak köszönhető, hogy a tesztrutin a merevlemezt nem találta túlságosan gyorsnak. (Ez amúgy nem meglepő, hiszen egy 4200rpm-es példány figyelt a notebookban.) Az összes többi komponenssel együtt olyan 3-as átlag sikeredett, ami azért nem számít annyira rossznak, vagyis azt egyértelművé teszi, hogy az alkalmazások simán el fognak futni a gépen, ám játékra nagyon ne hajazzunk. De nagyon sok függ a driverektől is, hiszen ha a megfelelő, gyorsabb verziókat pakoljuk fel, könnyedén javíthatunk az átlagon akár egy egész pontnyit is.

Az igazi meglepetés azonban az asztali gép esetében ért, hiszen hiába futtattuk 64bites verzióval az OS-t, a pontozás során a gép csupán 4,2 pontot kapott, és az átlagot éppen a processzor(!) rontotta le. Ezt leszámítva az átlag 5 körül volt, de még ha a 4 fölötti pontozást is nézzük, a SATA2-es merevlemezeknek, a 64bites, nagyobb processzornak, a DDR2-es memóriamoduloknak, valamint az X1600-as videokártyának akkor is jobban kellett volna hasítania, mint a notebook esetében. A különbség azonban elhanyagolható volt, ráadásul az asztali gépen a rendszer leállítása (shut down) hosszabb ideig tartott, mint a hordozható masinán. Hosszú távú következtetéseket nem érdemes levonni, hiszen RC1 változatnál tartunk, ám annyi bizonyos, hogy ha a rendszert még optimalizálják is a megjelenéséig, sosem pályázhat majd a leggyorsabb operációs rendszer címére. Egyszóval az erőforrászabáló Windows továbbra is ezen az úton halad: minél több színes szolgáltatás, még ha az erőforrások/stabilitás/használhatóság rovására is megy.

(folytatása következik)

Translate »