Sam & Max: Beyond the Alley of the Dolls - Játékteszt

Legutóbbi alkalommal hőseink a tébolyult Sammunmak fáraó modernkori pályafutásának végére tettek pontot, de mielőtt még megpihenhettek volna, a múzeumot elárasztották az alsónadrágban flangáló Sam-hasonmások, így menekülőre kellett fogniuk a dolgot. A negyedik epizód itt veszi fel a fonalat, pontosabban akkor, amikor hőseink – és Skun’ka’pe – Stinky-ék éttermében keresnek menedéket a klóninvázió elől. Ugyanis a másolatok, akikre Max csak „doggelganger”-ekként hivatkozik, az egész várost elözönlötték, és sorra törnek be a házakba és rabolják el a gyerekek játékait. Így tehát nem kétséges, hogy aki készítette őket, az a hatalom játékaira pályázik, s nekünk már csak azt kell kiderítenünk, ki volt az és milyen cél vezérli.

Ahogyan már megszoktuk a sorozattól, ez közel sem olyan egyszerű, amilyennek elsőre hangzik. Kalandjaink során Stinky éttermén kívül megfordulunk majd egy titkos földalatti központban, a múzeumban, Mama Bosco laborjában, a kikötőben, de még a Szabadságszobor tetején is. Ez utóbbi kivételével a helyszíneket egy alagútrendszer köti össze, tehát a DeSoto hiányában sokat fogunk ezekben gyalogolni. Idő közben összefutunk majd szinte minden lényegesebb karakterrel, akikkel az évad során találkoztunk, és lesz két új karakter is. Ezek közül csak Bluster Blastert említem, a játékgépet, aki még korábban Vegasba ment Boscóval, s most a kikötőben rostokol. A poéngyilkosság elkerülés végett a másik új szereplő kiléte egyelőre maradjon titokban.

Ebben a részben van egy elég bizarr szerelmi szál, részünk lesz szellemidézésben – egy okkult szeánsz keretein belül –, fény derül a titokzatos Dr. Norrington kilétére, illetve arra, hogyan maradt életben Papierwaite ilyen sokáig, továbbá megtudhatjuk mi is valójában az ördög játékládája, s hogy honnan származik. Mindezt egy olyan atmoszférában, melyet George A. Romero és H. P. Lovecraft neve fémjelez legjobban, természetesen a Sam & Max játékok sajátos kifacsart módján. Ezeken felül pedig kapunk egy igazán epikus befejezést, ami után garantáltan rávetjük magunkat az évad záró darabjára, amint megjelenik.

A technikai megvalósítás nem igazán változott a előző epizódokhoz képest, de erre nem is volt szükség, hiszen a Telltale emberei gyakorlatilag tökélyre fejlesztették a point-and-click kalandjáték műfaját. Az irányítás gördülékeny és egyszerű, a grafika szép és részletes, a szinkronhangok pedig egyenesen zseniálisak. Ezúttal még a szokásosnál is több a pop-kulturális utalás, ráadásul a sorozat védjegyének számító bizarr fekete humor minden korábbi magaslatot túlszárnyal, és a történetvezetés is példátlanul jóra sikerült, bár ehhez hozzájárul az is, hogy eddig ez volt az évad legeseménydúsabb darabja.

A puzzle feladványok nehézsége többnyire kiegyensúlyozott, bár találkoztam pár kiugróan nehéz helyzettel, ugyanakkor akadtak olyan fejtörők is, melyek nem igazán hatottak komoly feladatnak, bár ez utóbbi lehet azért van, mert így a negyedik részre már sikerült ráhangolódni a játékhoz szükséges gondolkodásmódra. A szezon korábbi darabjához hasonlóan a negyedik felvonás is kb. 4-6 óra játékidővel bír, gyakorlottságtól és játékstílustól függően.

Összességében úgy érzem, nyugodtan kijelenthetem, hogy a Sam & Max harmadik évadának eddigi legjobb epizódja érkezett meg, mellyel mind a stílus régi rajongói, mind az újonnan próbálkozók nagyon jól fognak szórakozni. Ugyanakkor azoknak, akik még nem játszottak Sam & Max játékkal, ajánlott az évad korábbi részeit sorrendben végigjátszani, mivel az ott összeszedhető előzetes ismeretek nélkül sokat veszítene az élvezeti értékéből a Beyond The Alley of the Dolls. Az áll-leejtős befejezés után pedig tűkön ülve várom, mit hoz az évad utolsó darabja, a The City that Dares Not Sleep.

Értékelés: 9/10