Na de mi is az a The Flame in the Flood? Korábban nekem is kimaradt ez a játék, és ahogy elnézem, kollégáim se cikkeztek róla. Röviden: egy procedurálisan generált világból építkező survival játékról van szó. Mindehhez egy művészien kivitelezett látványvilág társul, erősen emlékeztetve Amerika vadregényes tájaira. Ha ehhez hozzáadunk kellően fülbemászó, melankolikus dallamokat, valamint nyomasztó hangulatot, ugyan mi mehet félre? Nem sok minden.

A játékban egy Scout névre hallgató kislányt alakítunk, aki valamilyen okból kétségbeesetten várja sötét sorsát egy kis tábortűz mellett, mígnem ráakad Aesop, a játék során hűséges kis társunk – egy kutyusról van szó –, új reményt adva a leányzónak. Együtt hát útra kelnek, hogy kiutat találjanak szorult helyzetükből.

A játék során ugyanabban az állapotban fogunk játszani, mint ahogy kalandjainkat elkezdtük. Éhesek és szomjasak leszünk, fáradtak, sebezhetőek, és állandóan menedzselnünk kell felszerelésünket. Arról nem is beszélve, hogy rendkívül kevés holmit vihetünk magunkkal. Ehhez hozzátársul a megannyi veszély, ami ránk leselkedik, így folyton az az érzésünk lesz, hogy csupán egy rossz döntésnyire vagyunk attól, hogy meglátogassuk a jól ismert Game Over feliratot.

Hűséges társunk mellett még egy állandó szereplője lesz életünknek: nevezetesen egy fejleszthető lélekvesztő, mellyel a lefelé sodró folyón navigálhatunk. Utunkat azonban számos akadály fogja nehezíteni ebben a posztapokaliptikus világban. Úszó roncsok, elsodort házak, szemét stb. Azonban a navigáció elég nehézkes, mivel jószerével csak terelgetni lehet bárkánkat, illetve néha egy-egy mozdulat erejéig egy nagyobb löketet is adhatunk oldalirányban. Ezzel azonban érdemes vigyázni, mivel sokszor nagyobb kalamajkába kerülhetünk, mint voltunk, tekintve hogy ez a manőver nem a precizitásáról híres.

Utunk során lefelé különféle helyekre bukkanhatunk, azonban egy közös mindegyikben akad. Feladatainkat a célok teljesítése mellett a felfedezés, erőforrás-gyűjtögetés, craftolás, élelemgyűjtés és életünk alapvető funkcióinak menedzselése fogja kitenni. Ez azonban felteszi az örök kérdést, akárhányszor útra kelünk a folyón. Vajon mit hoz a következő kikötő, és mikor találunk rá?


Sajnos a válasz korántsem ennyire izgalmas. Egy idő után a felfedezés unalomba fulladhat, mivel a helyszínek távolról sem elég változatosak, leszámítva néhány igazán egyedi részét a világnak, nem beszélve más emberekről, akikkel kalandjaink során összefuthatunk. Röviden szólva kell egy alapvető hangulat, hogy a játék sokáig érdekes maradhasson, de a műfaj szerelmesei valószínűleg nem fognak panaszkodni.

A játék ráadásul ugyanúgy in medias res bedobja a játékost a mély vízbe, mint ahogy a történetet elkezdte. Azaz nincsen tanulási görbe, nincsen tutorial, nincs semmi segítség. Tedd, amit tenned kell, ha pedig nem tudod, mit csinálj, hát találd ki. Ez van, akinek bejön, van, akinek nem, részemről én szeretem a kihívást. Azt azonban kevésbé kedvelem, ha egy rendszer átláthatatlan, márpedig útikönyvünk és annak kezelése (célok, craftolás, inventory-menedzsment) nem a legjobb.

Azonban a The Flame in the Flood még így is egy remek játék, ráadásul Switchen engem jobban leköt, mint egy asztali gépen tenné, így egy hosszabb metróút vagy vonatozás alkalmával tökéletes kis szórakozás lehet, hogy elüssük a fölös időnket. Technikailag semmi gondom nem volt vele, és szerintem az árát is bőven megéri.

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás