Mikor megláttam ezt a játékot, egyből az ugrott be, úristen ez egy az egyben az Xcom, csak posztapokaliptikus bőrbe bújtatva. (Aki még nem tudná rólam, hatalmas fanatikusa vagyok az ilyen tipusú címeknek, és kimondottan az Xcom mind közül a kedvencem.) Szóval igen, visszatérve a hasonlóságra, nos tévedtem, azonkívül, hogy körökre osztott játék ez is, nem sok köze van hozzá. Más a lootrendszer, a felszerelés, a harcrendszer és a képességek elosztása is eltér. Ez persze nem baj, sőt még örülnék is neki, hisz ez azt jelenti, hogy nem lekoppintották a játékot és ráhúztak egy Mad Max bőrt, hanem ténylegesen próbáltak alkotni valamit. Hogy ez sikerült-e nekik? Máris kiderítjük!

Kezdjük azzal. ami jó benne: ötletesen van megoldva a fedezékrendszer, egyenes vonalban tudjuk becélozni az ellenfeleinket, ahogy ők is minket. ám ha valami a kettőnk között van, egy láda, vagy oszlop, akkor a lövés megakad benne. Ez egy nem megszokott fedezékrendszer, ami nekem személy szerint tetszett. A karakterfejlődés is egész jól van megoldva, a karakterek találatokért is kapnak tapasztalati pontot, nem csak azért, ha övék a kivégző találat. A kinézet, ahogy mindig, most is ízlésfüggő, számomra ez a szempont, ennél a játéknál nem egyértelmű, hogy tetszik-e vagy sem, nagyon hasonló a Borderlands kinézetéhez, amit imádok, így nem mondom, hogy nem tetszik, de valahogy mégsem az igazi, olyan mintha egy 5-10 évvel elmaradt volna.

Ez így eddig nem hangzik olyan rosszul, a játék sok másikhoz hasonlít, de érezhetően nem koppintás, vagy ha mégis, akkor annyira nem sikerült lemásolni, hogy másnak tűnik, mint a forrásjátékok. De ne feltételezzünk semmi rosszat, nincs rá okunk, ma már nehéz újat alkotni, és a legtöbb esetben, ha valamelyik fejlesztőcsapat megpróbálja, bele is bukik, így ha kicsit csipegetünk innen-onnan, az nem baj. Ám a végeredmény lehetőleg legyen ütős ilyen esetben, sajnos ez a Fallen: A2P Protocolról nem mondható el, alapvetően nem rossz játék, és lett volna benne potenciál, de nem rakták össze jól a dolgokat, a körök néha kaotikusak, a támadások időnként beszámíthatatlanok, és nem úgy mint az Xcomban, hogy 95%-os találati eséllyel, az űrlény arcán át is mellélő a karakterünk, hanem például a beszámoló elején említett akadályok, amikben elakadnak a lövések, akkor is ugyanez a hatás áll fenn, ha mellettük vagy mögöttük állunk, nem minden esetben lőnek át fölöttük a katonáink, van olyan, hogy belelőnek, ha pedig eltávolodunk tőlük, akkor bizony a támadással oda a körünk, és már nem tudunk újra fedezékbe bújni.

Mint fentebb is említettem, a játékban akad potenciál, de valahogy nem sikerült kihozni belőle mindent, és így nem lett az igazi. Úgy tudnám leginkább leírni az érzést, ami átjár míg a játékra gondolok, mint amikor egy régi retro klasszikust újra előveszünk és játszunk vele kicsit, ami a maga idejében zseniális volt, ám mára már letaszították a trónról az új generációs alkotások. Mint például a Final Fantasy sorozat. Kinek ne jutna a rajongók közül eszébe időnként nekiülni újra a hetedik résznek? De leginkább a XV-tel fogunk játszani, hiába vannak örökre a szívünkben az elődök. A probléma csak az, hogy a Fallen: A2P Protocol nem egy retro játék, hanem egy mai alkotás, és bármennyire is jó az ötlet, nálam nem tudott jobb eredményt elérni egy gyenge középosztálynál.

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás