Benzoil-ekgonin metilészter, azaz kokain. Kr. e 3000 körül Dél-Amerikában, az ott élő indiánok vallási és törzsi szertartások alkalmával fogyasztották – mondhatni először – a kokacserje leveleit, felfedezve annak mai megfogalmazásban energetizáló, étvágycsökkentő, teljesítőképesség javító, és nem utolsó sorban hallucinogén hatását. Minderre persze az istenek ajándékaként tekintettek. 1400 körül Peruban az inkák, míg Európában az 1500-as évek elején Amerigo Vespucci által vált ismertté, és elterjedté az Erythroxylon coca, azaz a kokacserje. A legtöbb országban kábítószerlistán szerepel, használata tiltott! A kokain erős, tudatmódosító szer, használatának több – a használók által is nemkívánatosnak tartott – mellékhatása van. Kardiovaszkuláris, légzőszervi, neurológiai, mentális hatásai lehetnek, bizonyos esetekben fogyasztása azonnali halált okoz.

Loving Pablo, Hating Escobar címmel jelent meg 2007-ben Virginia Vallejo könyve (itthon Szerettem Pablót, gyűlöltem Escobart elnevezéssel, tíz esztendővel később), ami lerántotta a leplet a hírhedt kolumbiai drogbáróhoz fűződő viszonyáról. Fernando León de Aranoa spanyol filmrendező nemcsak a forgatókönyvírást, de a direktori munkát is magára „vállalta” az Escobar című film kapcsán, ami egyébként nagyban merít a könyvből. A két főszerepre Penélope Cruz (Virginia Vallejo) és Javier Bardem (Pablo Escobar) színészházaspárt sikerült felkérnie, de – Jake Gyllenhaal nővérének férje – Peter Sarsgaard (Neymar) is lehetőséget kapott a spanyol-bolgár thriller drámában.

Ismeretlen hely, 1993:

– Megkérné őket, hogy hozzanak nekem egy aszpirint?                                                                             

– Virginia, az amerikai hotelek már nem adnak többé aszpirint az embereknek… drognak minősül ebben az országban.

–  Ezen Pablo is nevetett volna… aztán mind megölte volna önöket.

Ezzel a kis szösszenettel indul gyakorlatilag a film, megalapozva az előttünk álló két órás játékidő olykor meglepően könnyed hangulatát, Virginia Vallejo, azaz jelen esetben az őt megformáló Penélope Cruz narrációjában.

Időben a kis felvezetés után vissza is ugrunk a nyolcvanas évek elejére, amikor is főszereplőink először találkoznak egymással. A helyszín Kolumbia egy 3000 hektáros farmja, aminek egy hatalmas villán túl, még saját repülőtere, helikopter leszállója, saját tava, úszómedencéje, és állatkertje is van. Mindez természetesen a szomorú kutya tekintetű Escobar tulajdona.  A találkozás apropója pedig egy VIP parti, egy bizonyos társaság megalakulása kapcsán, amire Virginia is meghívást kap az akkori férjével. Interjút készít a politikai babérokra törő férfival, aki ennek a társaságnak az élén 2000 új otthont akar felépíttetni a helyi szeméttelepeken tengődő rászorulóknak. A nemes gesztust finanszírozó társaság nem volt más, mint az ott és akkor megalakult Medellín drogkartell, aminek a feje maga Pablo Escobar volt.

A gyönyörű, becsvágyó médiaszemélyiség szinte azonnal az ujja köré csavarja a pocakos, de igen tehetős kolumbiait. Miután az amúgy is kihűlt házasságából – egy kis segítséggel – sikerül kilépnie, szinte nyomban szeretője lesz a nős drogbárónak. Egy csapásra beszippantja őt is ez a világ, szem és fültanúja lesz gyakran sok olyan intézkedésnek, parancsnak, ami emberek tucatjainak halálához vezet. Mindezt azért, hogy biztos helye legyen Escobárnak a kolumbiai kongresszusban, mint képviselő, mellette pedig, hogy zavartalanul terjeszkedhessen illegális drogbirodalma (kis repülővel szállíttatja az USA-ba a fehér port). Virginia az erőskezű férfi iránt érzett vonzalma, és természetesen a mérhetetlen luxust élvezve, a „ne szólj szám, nem fáj fejem” elvet követi.

A kolumbiai kormány a drogkereskedők ellen az Egyesült Államok felé kiadatási törvényjavaslattal áll elő. Escobar ennek hatására a szemünk előtt lesz egyre kegyetlenebb és semmitől sem visszariadó, véres kezű narkóterrorista. Rendőrök, bírók és ügyészek százait gyilkoltatja meg, és a kolumbiai főváros vezetőit bombatámadásokkal félemlíti meg. Ennek hatására hosszas béketárgyalásokba kezd vele saját országának kormánya. Mivel addigra már az ő nyaka körül is szorul a hurok, valamint a helyi kongresszus leszavazza (nyilván megfélemlítések árán) az Egyesült Államokba történő kiadatási törvényjavaslatot, így feladja magát az ottani rendőrségen. Hihetetlen módon az alku része az is, hogy saját maga építteti meg szülőhazájában luxusbörtönét, melynek falain belül kezdi meg börtönbüntetése letöltését. Az üzletet természetesen onnan bentről is a kezében tartja, így ismét hullanak az akadályt jelentő személyek fejei… karjai… lábai.

Mivel tudatosul a vezetőkben, hogy ez az egész csak látszat, és továbbra is folytatja az üzelmeit, intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy átszállítsák egy állami börtönbe. Sikerül megszöknie, 16 hónapnyi bujkálás veszi kezdetét. Mindeközben Virginiát is meghurcolják, nem kívánatos személy lesz a médiában, és gyakorlatilag az egész országban. Mindenki elfordul tőle, megkapja az Escobar szeretőjének járó bélyeget. Éjjel-nappal halálos fenyegetéseket kap, míg végül a DEA (Amerikai Kábítószer Ellenes Ügynökség) gyakorlatilag kimenekíti őt – aki több politikai gyilkosság koronatanúja – egy magángéppel az országból. Pablo Escobart 1993. december 2-án, 44 éves korában éri a halál, miután egy amerikai-kolumbiai elit alakulat rajtaüt rejtekhelyén, a fiával történő lenyomozott telefonbeszélgetést követően.

Javier Bardem szerintem zseniálisan alakítja a Forbes magazin által a világ 7. leggazdagabb emberének kikiáltott (1989-ről beszélünk) Pablo Escobart. A kokainkirályt több oldaláról is megleshetjük a film során, úgymint szerető férj, tüzes szerető, érzelmes apa, kegyetlen vezér, elvegyülni próbáló friss politikus, dörzsölt üzletember. Hiába láttam a filmben számtalan véres kivégzést, kegyetlen leszámolást, ami mind-mind Escobarhoz köthető, egyszerűen nem tudtam megutálni őt, köszönhetően Bardem játékának (hozzáteszem, nem láttam a többi filmet, ami P. Escobar életével foglalkozik, így csak erről az alkotásról, és szereplőiről tudok nyilatkozni). Kellő mennyiséggel van átitatva humorral, magabiztosságba oltott esetlenséggel az életre keltett karakter, ami valamelyest ellensúlyozza azt a sok borzalmat, amit ez az ember rövid élete során elkövetett. Félreértés ne essék, a legmesszebbmenőkig elítélem mindazt, amit ő képviselt, hiába pörög még a neve 25 évvel a halála után is a köztudatban, viszont olyan mondatok és jelenetek miatt a filmben, mint pl. ez:

„Én nem megkérlek. Én parancsot adok. 24 órát kapsz, hogy azt csináld, amit mondok, különben megölöm az anyád, apád, és nagyanyád.” Mindezt olyan hangsúllyal, mintha egy időjárás jelentést olvasna fel, miközben Penélope Cruz a egy újságot lapozgat a kanapén tespedve, amelynek címlapjáról ő, vagyis Virginia, a karaktere néz vissza… Vagy később, egy másik jelenetben, egymással beszélnek telefonon:

„Pablo, ne kövess engem és ne hívj soha többet, rendben? Tönkretetted az életem! Maradj távol tőlem, könyörgöm! Tartsd távol magad tőlem! Csak azért mondod, mert tudod, hogy rögzítik a beszélgetést…” hát jó hogy szétröhögtem magam, és egész egyszerűen bírtam őt/őket.

A gombszemű szépségről szintén elismerően tudok csak nyilatkozni. Gyönyörű, hihetetlen jól állnak neki az idősíkok miatti frizura és stílusváltások. Személy szerint a „típustól”, akit megtestesít, finoman szólva is hányingerem van, neki mégis sikerül egy ponton túl elérnie azt, hogy mindezt levetkőzzem, aggódjak érte, sajnáljam, sőt reménykedjek abban, hogy sikerüljön valahogy, valamilyen formában új életet kezdenie. Virginia (Penélope játékában) humora szórakoztató, a nevetése egész egyszerűen magával ragadó… az akcentusa pedig hab, az igen finom tortán. (Érdemes őt megnézni az American Crime Story 2. évadában, ami Gianni Versace gyilkosságának történetét dolgozza fel, ahol is ő játssza a testvérét, Donatella Versacet… bitang jól.)

„Azt kérte, hogy meséljem el a történetét. Azt nem részletezte, kinek.”

Nekünk. Mégpedig július 26-tól a mozikban.

Aki esetleg jobban szeretné beleásni magát a hírhedt kokainkirály életébe, annak ajánlom a 2014-es Escobar: Paradise Lost című filmet Benicio Del Toro főszereplésével, a Beépülve: Az Escobar ügy című 2015-ös filmet Bryan Cranston, John Leguizamo, Diane Kruger szereplőgárdával, valamint a Netflix sorozatát, a Narcost.

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás