Idén a horrorrajongók fürdőzhetnek a filmekben, mert bizony, ilyen erős idény nem igazán volt ebből a kategóriából már régóta. De ha csak egy filmet kell kiemelni, ami nagyon sok reklámot kap, és biztosan nagyon sokan várják, az Az (It) lesz. Vajon azon rövid listára iratkozik fel, ahová a jó Stephen King-feldolgozások kerülnek, vagy megy a sok hányatott sorsú film után?

Szokásosan kezdeném a történettel: „Derryben 27 évente feltámad a gonosz, és vadászni kezd a városka legvédtelenebb lakóira: a gyerekekre. Így megy ez ősidők óta, és a város felnőtt lakossága bénultan tűri a pusztítást. Most azonban néhány iskolás gyerek összefog, hogy legyőzze saját félelmét, és megállítsa a városra zúduló iszonyatot, amely egy esős napon kezdődik, amikor egy kisfiú a papírhajóját üldözve egy, a kanálisból kikandikáló bohóccal találkozik…”

Imádom a horror műfaját, de az a bánatom, hogy mostanában olyan kiemelkedő alkotás nem igazán készült, amiért tudok rajongani. Viszont szerencsémre ez csak eddig tartott, az Az egy kivételes darab lett az én szememben. Kezdeném azzal, hogy ennek a filmnek van szíve és lelke (még ha egy őrült bohóc fel is akarja zabálni ezeket). És ez nagyon ritka egy horrorfilmnél, amely nem minden esetben a félelmeinkre alapoz, hanem az érzéseinkre.

Itt át is térnék a karakterekre, mert jelen cikkünk témájánál ilyenek is vannak. A Vesztesek klubja ékes példája annak, hogy gyerekszínészek is lehetnek kimagaslóan jók, egyikre sem tudok rosszat mondani, remekül beleélik magukat a szerepbe. És pont ez a film igazi erőssége, hogy nem a rémre koncentrál, nem neki fogunk szurkolni, hanem a gyerekek fognak minket érdekelni. Tényleg megismerjük őket, ráadásul a hétfős társaság esetén párnál elgondolkozunk, hogy biztos Az a legrosszabb dolog, ami a várossal történik?

Valakit ki kell emelnem, ő pedig Finn Wolfhard. Ismerős lehet a Stranger Thingsből. Neki nem is volt nagy váltás egy ilyen filmben szerepelni, de ahogy ellopja a show-t mindenki elől, az valami fenomenális! Amikor meglátod, már tudod, hogy ott hangosan fogsz felnevetni, mert olyan megszólalásai vannak.

Érdemes foglalkozni a Krajcárossal is, akinek a nevét nem fordították le a filmben, így maradt Pennywise. A korábbi tévéfilmnél csak bohóc formában jelent meg, mert ez az egyik kedvenc alakja, de ő egy alakváltó teremtmény, amit a film nagyon jól kihasznál, és most valóban több külsővel láthatjuk, és megkapjuk a magyarázatot is, hogy miért. Most Bill Skarsgård kelthette életre Az-t, és teszi ezt nagyon jól, valóban félelmetes és őrült, ahogy pörgeti a szavakat, a mozgásán és mindenen látszik, hogy rettentően készült a szerepre.

Nagyon kevés olyan horror van, ami ennyire jól vegyíti a félelmetes jeleneteket a lelki behatásokkal, de ez itt sikerült. Nem hiába kapta a 18-as besorolást, mert néhol tényleg brutális, de ezt sem ész nélkül műveli. Minden pontosan ki van mérve. Maga a film is lassan halad, nem kapkod, mindenre hagy időt. Horror létére 135 perces, de egy pillanatig sem fogunk unatkozni, mert a feszültséget fenntartja, és nem csak Az képében, hanem a szülők, és az idősebb diákok terrorja miatt.

Szerintem a fentiekből könnyen kivehető, hogy én imádom ezt a filmet, amely erősen karakterközpontú, valóban megismerünk benne mindenkit, és nem csak mondvacsinált indokokkal találkozunk benne. Ez a film lehatolt a szívemig és lelkemig, nem is tudok rosszat mondani róla. Aki rajong a horrorműfajért, de kiábrándult belőle, mert mindenhol csak a trash megy, annak ezt a filmet bátran ajánlom. Azt a rövidke listát gyarapítja, ahol a jó Stephen King-feldolgozások találhatók, szóval üdvözöljük Az-t! Reméljük, hamarosan megkapjuk a folytatást is.

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás