Assassin’s Creed Origins – Játékteszt

A Ubisoft kapott már hideget-meleget az Assassin’s Creed franchise miatt, leginkább azért, mert a legtöbb részben kevés az újdonság, egy sablonra épülnek fel körülbelül Ezio története óta. A cég most fityiszt mutat a fanyalgóknak és kritikusoknak, egy olyan játékot létrehozva, amihez képest az előző részek apró hangyának tűnnek csak!

Az Origins egy teljesen új történet, technikailag visszatérő szereplők nélkül. A sztori a Ptolemaiosz-kori Egyiptomban játszódik ie. 49 környékén, hősünk pedig Bayek, Siwa városából, aki foglalkozását tekintve egy Medjay, afféle rendfenntartó, kinek feladata a fáraó érdekeinek képviselése és Egyiptom népének védelme. A történet hoz érdekes csavarokat és ismételten jól keverték a fantasztikumot a történelmi tényekkel, tiszteletét teszi többek között Julius Caesar, Kleopátra illetve XIII. Ptolemaiosz is.

A játékterület hatalmas lett, leginkább a AC IV: Black Flag méretével vetekszik, csak, hogy nem a vízen, hanem a szárazföldön! Hatalmas a bejárható terület és rengeteg a tennivaló, a hangulatról pedig ismert városok is gondoskodnak, mint például Giza, Alexandria, Memphis. A kezelőfelület rengeteget változott, már nincs mini-térkép, helyette egy Elder Scrolls-szerű kör-tárcsás térképet kapunk, melyen mindig láthatjuk ha valami érdekesség, vagy felfedezni való van a közelben. Bayek most már fix sebességgel fut, nem kell külön gombot nyomnunk, ahogy a falmászás terén is történtek változások, most már szinte bárhol felmászhatunk és a mozgás kifinomultabb, gördülékenyebb lett. Ahol viszont a legnagyobb változás történt, az a harc-rendszer! El lehet felejteni az egy-gombos kivégzéseket, itt bizony ki kell térni, hárítani, visszatámadni, variálni az erős és könnyű csapásokat, kihasználni az ellenfelek gyengeségeit illetve felhasználni a hatalmasat sebző adrenalin-támadást, ami a bevitt csapásokkal töltődik és fegyverenként különbözik. Sokkal inkább hasonlít így egy akció-játékra az egész, mint például a Dark Souls vagy Lords of the Fallen és ez bizony jót tett a játéknak, a nehézségnek mindenképpen. Sok szempontól finomítottak a játékmeneten, a loot kihullik az ellenfelekből, nem kell percekig matatni őket. Saját kis sasunk Senu segítségével, kifigyelhetjük az ellenségek mozgását, feltérképezhetjük a játéktér minden centijét a magasból. Legnagyobb hasznunkra így tollas kis barátunk lesz a játék folyamán.

Fegyverekből eddig sem volt hiány, de amit itt műveltek a fejlesztők az bődületes, különféle kardok, dupla-kardok, pajzsok, dárdák, fejszék, hajlított pengék állnak rendelkezésre, melyek mind különféle hatásokkal és erősségekkel rendelkeznek, ritkaságuktól függően. Bizony, itt is bevezetésre került a Borderlands-féle loot-rendszer, találhatunk közönséges (kék), ritka (lila), vagy legendás (arany) fokozatú fegyvereket, de az állatokból is ritkábban hullik bizonyos összetevő. Míg a közönséges fegyverek egyetlen tulajdonsággal rendelkeznek, addig a legendásak már hárommal. Minden fegyver fejleszthető a talált pénzből, így ha egyikük másikuk a szívünkhöz nő, a játék végéig megtarthatjuk, elég csak a szintünkre fejleszteni. A felszerelésünk is erősíthető, ezekhez különféle ásványokat és bőröket kell szereznünk, melyeket leginkább a környező állatokból nyerhetünk ki, illetve hajókról és futároktól, majd egy fejlesztést követően az árusoktól is megvehetjük őket. Bizonyos árusoknál hátasokat is vehetünk, így azok között is válogathatunk kedvünkre. A játék sikeresen megörökölte a képességfát is, rengeteg megnyitható és minket segítő tulajdonságot szerezhetünk, az altató-nyíltól kezdve, egészen a mellettünk harcoló állatok befogásáig.

Amikről külön érdemes említést tenni, azok az íjak, hiszen ezeket rengeteget fogjuk használni. Itt is többfélét különböztethetünk meg:

Hunter Bow – A „mezei” íj, minden játék rendelkezik vele, kellő sebzést és sebességet biztosít

Light Bow – Az Hunter Bow egy könnyített fajtája, a sorozatlövő, egymás után több nyilat is elengedhetünk vele, természetesen egyenként kisebb sebzéssel, mint testvérei, de DPS szempontjából talán a legjobb

Warrior Bow – A íjak shotgunja! Egyszerre 5 nyilat képes kirepíteni széles körben, így leginkább nagyobb csoportok ellen használatos, vagy közvetlen közelről

Predator Bow – Az ász, az igazi favorit, hatalmas sebzésű, zoom funkcióval rendelkező íj, melyből egy extra képzettséget feloldva, általunk irányítható vesszőket lőhetünk ki! Ha távolról akarsz valakit leszedni, ez a legjobb választásod

Tennivalónk bizony lesz bőven, a vadászaton kívül is! Ismét elfoglalhatunk őrhelyeket, kifoszthatunk ezernyi ládát, katakombákban kutathatunk, részt vehetünk fogat-versenyen és küzdhetünk gladiátorként az arénában, pár küldetés erejéig visszatérnek a vízi csaták is, menekülhetünk a ránk vadászó zsoldosok elől, ám a legtöbb időt mégis a köznép segítésével fogjuk eltölteni, különféle átkok után vizsgálódunk, embereket mentünk ki szorult helyzetükből, ami az erőteljes egyiptomi-görög ellentétnek hála, folyamatosan munkával lát el minket. Amikor az elején azt írtam, hogy a bejárható terület hatalmas és a tennivaló tengernyi, azt tessék komolyan venni, körülbelül 50+ játékóra után sem sikerült mindent felfedeznem és befejeznem. Szerencsére az Animuson kívüli küldetéseket nem erőltették annyira, körülbelül három alkalommal kell elhagynunk a gépet, rövid időre csak.

A grafikáról rosszat nem tudok mondani, beszéljenek inkább a mellékelt képek, melyek mindegyikét játékon belül készítettem. Mozgás közben persze ezerszer jobb, olyan hangulat uralkodik mindenhol, amihez foghatót rég éreztem: az ellentétek világa ez, a zöldellő oázisok a homokos sivatag közepén, a nyüzsgő városok, a csendes katakombák, mind magával ragadóak és elképesztőek. Természetesen glitchek és akadások ismét előfordulnak, de a cikk írásakor már a negyedik patch érkezett, szóval a Ubisoft dolgozik rajta ezerrel, az élményt befolyásoló nehézséggel nem volt még dolgom. Zenei téren ismét csak kitettek magukért, egzotikus dallamok csendülnek fel végig, megadva azt a misztikus érzést, amit egy hasonló helyen és korban mi is éreznénk.

Az Assassin’s Creed Origins rendkívüli játék lett. Nem csak azért, mert végre megtették azt amire mindenki várt, nem csak azért, mert hatalmas a játékideje. Ennek a kalandnak lelke van, maradandó emléket szerez mindenkinek aki belefog. Igen, vannak hibái, esetenként monotonná is válhat már, de melyik cím nem, amibe ennyi időt fektethetünk? Most már csak attól kell félnünk, hogy a Ubisoft ezt a lécet hogyan fogja megugrani.  Most viszont mennem kell, Egyiptom népének szüksége van rám!