Manapság, amikor már minden film, sorozat és játék elérhető az interneten keresztül, ráadásul a játékokat a világhálón keresztül egymással is játszhatjuk, anélkül, hogy kimozdulnánk az otthonunkból, furcsának tűnhet, hogy még mindig vannak emberek, akik elmennek egy filmet moziban megnézni, összejárnak játszani, beülnek LoL-vetítésekre, vagy éppen kilátogatnak egy olyan rendezvényre, ahol régi (és új) játéktermi gépeken lehet játszani.

De ha figyelembe vesszük, hogy a moziban, az otthoni összejöveteleken és bármilyen rendezvényen a közösség és a társaság az egyik fő motivációs és verbuváló tényező, akkor talán nem nehéz belátni, hogyan lehet egy három napig tartó rendezvény csurig lelkes és kulturáltan szórakozó fiatalokkal és idősekkel, akik otthoni komfortzónájukat elhagyva egy hétvége erejéig megidézték a régi idők – ha már nem is füstös, de még mindig gépzajos – játéktermeinek szellemét.

Igen, ez az Arcadia, ahol minden kiállított játéktermi gép (legyen az videojáték vagy flipper, esetleg valami ügyességi játék) szabad játékra volt állítva, és gyakorlatilag minden kiállított darabra jutott legalább egy vagy több látogató. A “tumultustól” viszont nem érdemes megijedni, mivel a gépeknél folyamatosan cserélődtek a játékosok. Voltak, akik gyakorlatilag egyenként haladtak végig a kiállított darabokon, míg mások leragadtak egy-egy játéknál, de hamar átadták az irányítást, ha valaki a hátuk mögé beállva jelezte, hogy ő is szeretné kipróbálni az adott gépet.

Viszont mivel sokszor veterán (vagy éppen évtizedes játékterem-elvonási tünetektől szenvedő) látogatók is voltak a kiállítás közönségének soraiban, itt nem volt érdemes arra pályázni, hogy “majd estére úgyis megfogyatkozik a tömeg, ha lement a csúcsidő”, hiszen a délutáni látogatószámhoz képest csupán néhány igazán ifjonc érdeklődővel lettünk kevesebben a Spencer Hill Magic Band esti koncertjére. Ez egyben azt is jelenti, hogy az autentikus “árkád-feeling” végig megmaradt – mindenhol zörögtek és csörögtek a flipperek, kattantak a bónuszjátékok, durrantak a pisztolyvezérlők.

A rendezvény közvetlenségét mi sem jelzi jobban, mint hogy a főszervező Pálfi Balázs egész nap megtalálható volt a rendezvényház előtermében, ahol bárki kérdezhetett tőle a kiállított gépekkel, játékoslegendákkal, a Flippermúzeummal vagy saját játékgép-megszállottságával és elért rekordjaival kapcsolatban. Hogy milyen energiaitaltól bírta ilyen jól reggeltől éjfél utánig, azt nem tudom, de minden elismerésem az övé! 🙂

Ha esetleg valaki lemaradt a rendezvényről, jövőre mindenképpen pótolja be, de addig is ott a Flippermúzeum, ahová az év többi részében is bármikor le lehet látogatni egy kis nosztalgiázásra.

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás