Az alap koncepció nagyon jól indul. For Honor szerű nagyon jó harcrendszer, a Dark Souls rejtélyes világa és egy nagyon egyedi látványvilág, mindez seamless multiplayerrel fűszerezve. A játék elég csendesen startolt, nem hatalmas hype keretében indult. Sajnos azóta is elég vegyes vélemények érkeznek a játékosoktól, nézzük hát miért.
Az első dolog, hogy amint elindítjuk a játékot, online módba kapcsolna minket, hogy más játékosokkal találkozhassunk, akik végig küzdik magukat a játékon. Sajnos az esetek nagy részében nem tudtam rákapcsolódni a szerverükre, így maradt az offline play. Az egyik fő alkotóelemet már el is veszítette a játék.

A karakterünk készítésekor pár kinézet közül választhatunk, és három stílus közül, amik meghatározzák majd az egész harcmodorunkat. Mindegyik stílusnak van egy aktív képessége, amit egy kis videó segítségével könnyen megérhetünk. Az egyik elhárítja az ütést, a másik elnyeli az ütés erejét és a harmadik kitér előle. Ezt követi egy rövid intro videó, ahol karakterünket egy csuklyás ember kiválasztja a tömegből, odakíséri egy világító emberhez és kapunk egy maszkot, amit felvéve a semmi közepén találjuk magunkat. A Dark Souls introjánál annyival rejtélyesebb, hogy nincs dialógus benne, maximum a képzeletünkre hagyatkozhatunk, hogy ugyan mi is történt most.

Ezután egy training részhez érünk, ahol fokozatosan megismerkedünk a harcrendszerrel. Ha nincs controllered, felejtsd el ezt a játékot. Lényegében az analog stick mozgását kell 4 különböző gombbal emulálni, miközben figyelünk a bejövő támadásokra és előre gondolunk, hogy mi lesz a következő ütésünk. Ezt a rendszert szerintem egyedül az a srác tudná értékelni, aki banánokra kötött rá egy controllert és úgy játszik vele, hogy megérinti őket. Egyszerűen borzalmas. Controllert használva viszont sokkal természetesebbnek tűnik már az egész, könnyen bele lehet szokni. A pár szinte élettelen npc-t és a gatekeepert szétpüfölve egy rövidke átvezető után megérkezünk az Altarhoz, ahol már kicsit jobb képet kapunk arról, mi is történik körülöttünk.

Mire ide elérünk, megérkezünk egy fontos részéhez a játéknak, mégpedig a combat deckünk összeállítása. Ez annyit tesz, hogy megépíthetjük a saját harcmodorunkat. Összeállíthatunk különböző mozdulatokból álló kombinációkat és a játék során lényegében a célunk az, hogy tökéletesre fejlesszük ezt a decket. 4 stance határozza meg a képességeket. Ezeket a harc közben kell állítgatnunk, és úgy hajthatjuk végre az egyes mozdulatokat.

A következő gyengeség szintén a megnyílt világ miatt jön, mégpedig az, hogy a játék rendszerét érezhetően a lock-on 1v1 harcokra találták ki. Befókuszáljuk az ellenfelünket és kitaktikázzuk a mozdulatait. Ennek ellenére szinte folyamatosan dobál elénk olyan helyzeteket, ahol több ellenfél közt kell ide-oda váltogatnunk, és ez nagyon gyorsan megtöri a precízen kivitelezett combat deckünk használhatóságát és gond nélkül megy át egy button mashbe. Azt meg kell hagyni, hogy amikor valóban 1v1 csata van két játékos között, az az igazán erős pontja a játéknak.

Sajnos a történet sem túl hosszú, de én úgy érzem, hogy a felfedezésre fordított idő korrektül kompenzál az idővel. Nem fogjuk eldobni az agyunkat tőle, de néha lesz egy ilyen „AHA” pillanatunk, ami elég kellemesen fog érni minket.

Egy dolog még PC-n, ami elég bosszantó, hogy többen csalnak a játékban. Könnyen megoldható, hogy bizonyos memóriaértékeket szerkesztve a tutorial zóna után már endgame szerű karaktereket látsz online. Ez a tisztán játszó játékosok élményét teszi tönkre, akik emiatt lehet, hogy inkább offline only játszanak majd tovább.
Nem tudom könnyű szívvel ajánlani ezt a játékot, csak azoknak, akik tényleg az 1v1 harcra szeretnének törekedni vagy szeretik a misztikumot és a felfedezést, mert abban tényleg nagyon erős a játék. Egy leárazás során viszont bárki beugorhat a játék mélységeibe.

Hozzászólások

hozzászólás