Könyvek tekintetében szeretem, ha minél hosszabb az olvasnivaló, és ha esetleg a történet rendes lezárással rendelkezik, az csak hab a tortán. A 14 pedig pont ilyen. Sőt talán ezt viszi túlzásba azzal, hogy az író maga mondja, hogy az iromány kifejezetten egy könyvnek készült. A horror- és thrillerelemek nagyon jól megtalálhatóak benne, és érdekességként még HP Lovecraft nevét is megemlítik egy-két szörny kapcsán. Ha nem figyelsz, akkor könnyen el lehet benne veszni, velem is ez történt, így tudtam kb. egy nap alatt a végére érni.

De nézzük, hogy a kiadó mit osztott meg a könyvről!

Lelakatolt ajtók, szokatlan fények, mutáns csótányok.

Nate lakásával valami nincs rendben. De a gondolatait most más köti le. Utálja a munkáját, a bankszámlája lassan kimerül, és még barátnője sincs. Elképzelni sem tudja, mit vár az életétől. Új lakása nem éppen ideális, de legalább élhető, és megengedheti magának. A bérleti díj egészen alacsony, a házkezelő cég ügynöke szuperbarátságos, és a rendellenességek inkább csak idegesítőek, mint nyugtalanítóak.

Egészen addig, amíg a férfi nem találkozik Mandyvel, a szomszédjával, és fel nem fedezi a lány lakásának furcsaságait. És a másik szomszédjáét, Xeláét. És Tim és Veek lakásáét is.

Merthogy a régi, Los Angeles-i téglaépület minden egyes bérlakása szolgál némi rejtéllyel. Olyan rejtélyekkel, amelyeknek a története több mint száz évvel korábbra nyúlik vissza. Némelyik furcsaság szembeötlő, míg másokat zárt ajtók rejtenek el a kíváncsi tekintetek elől. Viszont ha e különös rejtélyek összeadódnak, az akár a véget is jelentheti Nate és barátai számára.

Vagy az egész világ számára…

Már a fülszöveg is majdhogynem megbotránkoztató, de a legjobb, hogy még ezután is tud a történet humoros lenni. A „csapat” nagyon sokáig úgy fogja fel az egészet, mintha ők lennének a Scooby Doo-mesékből megismert Rejtély Rt. Ráadásul a szereplők neve alapján nevezik el egymást. Ekkor viszont elkezdődnek az igazi furcsaságok. Érdekes az egész történet, viszont olyan hamar eldurvul a helyzet, hogy azt hiszed, nem is ugyanazt a könyvet olvasod. És ez az éles váltás, ami igazán kiemelkedővé teszi a könyvet, mert az éppen ellaposodni készülő történet hirtelen vesz egy fordulatot, és olyan dolgok kerülnek napvilágra, amelyekről nem is gondoltad, hogy előbb-utóbb szó lesz róluk. Nagyjából az utolsó pillanatig azt hiszed, hogy itt bizony most tényleg vége lesz vagy a világnak, vagy a kis csapatnak.

A párbeszédek és a szereplők egyáltalán nem egysíkúak, az életük érdekes és fura, van köztük különféle korú, helyzetű, és intellektuális téren is különféle beállítottságúak. Ez a sokszínűség lehetővé teszi hogy kiválaszthassuk a kedvencünket, és megalkothassuk a véleményünket akármelyikről. Sajnos abba a csapdába ez a könyv is beleesik, hogy némelyik karakterről, aki próbálna titkokat őrizni, nagyon hamar kiderül, hogy hát az mégsem úgy volt, meg mégsem az a karakter lényege, amit eredetileg láttunk. Főszereplőnk Nate pedig talán túl jól lát át a szitán ahhoz képest, hogy van egy szomszédja, akinek már egy éve nem sikerült a ház titkára rájönni, hősünk meg pár hónap alatt felgöngyölíti az egészet. És szintén inkább műfaji sajátosság, hogy azok a karakterek, akik fontosabbak lesznek a történet szempontjából, jobban ki vannak dolgozva, és több kiemelést kapnak, mint azok, akik csak inkább mellékszereplők, némi feladattal később a történetben.

Oszd meg velünk és olvasóinkkal a saját véleményedet egy hozzászólásban!

hozzászólás